Közel másfél hónap után, mostanra érkeztünk el arra a pontra, hogy nagyjából befejezettnek ítéljem a költözésünket. Mivel ez hosszú idő, így történt is jó néhány érdekes dolog, amiből rengeteget tanultunk.

Az internet kálvária tovább folytatódott. Kiderült, hogy elírták a nevemet (Poltsvári lettem). Felhívtam őket és jeleztem, egyben megkérdeztem hogy akkor az első számlát ugye nem kell kifizessem (hiszen rossz névre szól), sajnos bármennyire is szerettem volna, ez nem jött össze…

– Akkor milyen névre szeretné megváltoztatni a szolgáltatást?
– Ócsvári.
– Tolcsvári igaz?

Ugyanekkor lebeszéltem velük hogy elektronikusan szeretném a számlát, erre a hó végén kiküldték rossz névre, papíron… Szeptember közepére lassan helyreállt minden, a következő már elektronikusan érkezett meg.
A lakásban is voltak jó dolgok. A konyhában masszív csatornaszag volt elég sokszor, főleg ha egy fél napot nem voltunk itthon. Egy ideig arra gondoltunk, hogy biztos csak eldugult a lefolyó, de ez a kitisztítás után sem akart megszűnni. Mint kiderült, valami véletlen folytán, elfelejtették bekötni a mosogató túlfolyóját, így ami ott kiment, az belefolyt a konyhaszekrénybe… Pénteken megjött az asztalos (picit feljavítottuk a konyhát, mert nagyon minimál volt), a mosogató átszerelése közben kiderült hogy nemcsak a túlfolyó nem volt bekötve, a lefolyó csöve is igen rendesen eresztette a vizet. Nagy örömünkre hívhattuk a vízvezeték szerelőt, de legalább most már minden normálisan működik.
Rendeltünk egy szekrényt a hálószobába. Ezzel volt a legkevesebb baj. Vagy háromszor felhívtak, hogy kérek-e házba szállítást és beszerelést (a bútorszállítóknál a házhoz szállítás a külső ajtóig számít). Mondtam igen, szóval gond nélkül felhozták a három elemet. Timi felcsavarozta a fiókok fogantyúját, de ennél több gondunk nem volt a szekrénnyel.
Az ágyunk viszont hatalmas szívás volt. Itt is kértem hogy hozzák is be a lakásba, de erről valahogy elfelejtkeztek. Pénteken amikor jött a futár azért rákérdeztünk, mondta hogy ő csak házig való szállításról kapott infót, szóval csak akkor tudja behozni, ha kap segítséget. Ezt végül megoldottuk, egyik jófej szomszédunk besegített a felcipelésben. Amikor behozták derült ki a következő gond, se nekik se nekünk nincs csavar behajtónk, így az ágyat nem tudjuk összeszerelni. Szóval péntek este a konyhában aludtunk, a szobában pedig itt várakozott az ágy két darabban. Szombaton plusz két fővel és pár eszközzel megtámogatva nagy nehezen összeraktuk (nem a becsavarással volt a gond, hanem a bazi nehéz matrac felrakásával), de a lényeg hogy a végeredmény szuper lett. Timivel ma reggel konstatáltuk, hogy másfél hónap után milyen jót aludtunk egy normális ágyon. 🙂
Nagyon bízom benne hogy több plusz dolog már nem lesz, egy jó pár évig nyugalmat szeretnék… 🙂