Ezer éve nem írtam. Pontosabban van pár félkész bejegyzés, de egyik se lett az igazi. Viszont egyik vizsga tanulása közben visszaolvasgattam a régi élményeimet, és rádöbbentem hogy kb 2012 óta egy csomó minden történt amiről nem is írtam.

Ha lesz egy kis időm a következő pár hétben elkezdek „visszaemlékezős” posztokat is írni. Csomó szuper emlék van amit tök jó lenne megörökíteni az utókornak.
Addig is röviden:
Majd egy hónapja ismét elkezdődött a nyári szünet. Már nagyon vártam, ez a félévem kicsit húzós volt. Kezdjük ott, hogy – meglepő módon – még benn vagyok az egyetemen, és egyre inkább érlelődik bennem az elhatározás hogy szeretném elvégezni. December környékén volt egy mély pont (amikor az otthagyásán, majd a halasztáson morfondíroztam), de aztán túllendültem ezen is. A mostani félév elég jól sikerült, csak egy olyan előadás maradt amit újból meg kell csinálnom a kövi félévben. Picit talán kezdem utolérni magamat, ha minden a terv szerint alakul, akkor másfél év és pontot tehetek a tanulmányaim végére. 😉
Munka fronton is alakulnak a dolgok, de erről majd később bővebben. Ebben a félévben androidra kellett programoznom (ami egyáltalán nem nőtt a szívemhez), arra mindenképp jó volt hogy kipróbáltam, és tudom hogy mi az amit nem szeretnék csinálni ha nem muszáj.
Ami egyértelműen pozitív, hogy júniustól kezdve részt veszek az Elte Innovációs laborjában. Egy startup projektet valósítunk meg két sráccal, kíváncsian várom hogy mi kerekedik ki belőle. Erről is írok majd bővebben, főleg hogy kell két blogbejegyzést készítenem november végéig.
Alig pár bejegyzéssel lejjebb írtam, hogy költözöm. Ez már több mint másfél éve történt, így úgy gondoltam hogy kell még egy kis izgalom. Az élet úgy hozta, hogy apukám megüresedő lakásába mehetünk, aminek sok előnye van. Jelenleg épp annak festése zajlik, utána jön a berendezkedés és a bútorok beszerzése. Szép lassan azért kezdünk ráeszmélni barátnőmmel, hogy ez már nem olyan egyszerű feladat (pl. kilogisztikázni hogy a minimál konyhát hogy bővítsük fel úgy, hogy a pénztárcánkban is maradjon valamennyi). Azért mind a ketten élvezzük, és persze alig várjuk a szombatot, hogy este megszámolhassuk az új otthonunk sarkait. 🙂