Öt évvel ezelőtt karácsonykor valamelyik rokontól/baráttól kaptam egy könyvet, ekkor ismertem meg Anthony Horowitz írót. A könyv A sólyom gyémántja címet viselte. Ebből már kezdtem kinőni egy picit, de azért nagyon élveztem, a szerző rengeteg helyzetet humorral kezelt, így a könyv elolvasása után kicsit utánanéztem munkásságának.

Alex úgy tudja, nevelője, egyben nagybátyja üzleti ügyekben járja a világot. Ian bácsi hirtelen meghal, s a 14 éves Alex körül elegáns és titokzatos urak tűnnek fel. Vállalják az iskoláztatását, maradhat jól megszokott otthonában, cserében csak egy kis szívességet kérnek a sportos, jó kiállású sráctól. Sok töprengésre nincs módja. Hamarosan egy gyorsított kommandós kiképzésen találja magát, majd bevetik egy sötét ügy felderítése érdekében. Megbízói ugyanis úgy gondolják, hogy a férfi titkait, aki egy őrült terv megvalósításán munkálkodik, csak egy minden gyanú felett álló gyerek fürkészheti ki. A tét óriási, a vállalkozás enyhén szólva kockázatos.
Forrás

Első olvasatra az ember levonja, hogy igen, már megint egy újabb titkosügynökösdi, valami amerikai marhaság, és ha már látta az erről szóló filmet, kezébe se akarja venni a könyvet. (Ezt meg is értem, szerintem a film borzalmas volt). És igen, az alap sztori nem nagy szám, viszont nem írnék róla ha ne lenne benne valami különleges…
A sorozat mellett szól, hogy nagyon olvastatja magát. Alex barátunkkal mind a 9 kötetben történik valami, ami még olykor őt is meglepi. Természetesen vannak benne szerintem túl erőltetett részek, pl. a nyolcadik kötetben (Krokodil könnyek) már eléggé érezhető, hogy Horowitz kezd kifogyni az ötletekből. Főhősünk már körbejárta az egész világot, sőt még az űrben is harcolnia kellett, ezek után nehéz újat alkotni.
Sajnos az utolsó kötet (Az utolsó bevetés) magyar kiadása ismét nem volt valami gyors, így ez volt az az első könyv, amit teljes egészében angolul olvastam el. Kíváncsi voltam, hiszen az író ha nem tervez több részt utólag(ami szerencsére így is van, és nem esik néhány kortársa csapdájába), valahogy le kell zárni a szálakat. Az emberben felvetődik a kérdés, hogy teheti ezt meg, hiszen Alex nem egy otthon ülős fajta, még akkor is nyomozni kezd, mikor nincsen megbízatása. Ami miatt szerintem zseniális Horowitzaz az, hogy ezt nagyon szuperül megtette úgy, hogy mégis egy gyerekkönyvhöz illő zárás legyen.
A sorozatot mindenkinek ajánlom, a legrosszabb ami történhet, hogy esténként kellemesen kikapcsol. Horowitz fogalmazása könnyed és jól érthető, néhol még érdekes is, főleg mikor Alex valami különleges helyen jár.