Talán ezzel a (kicsit közhelyes) mondással tudnám leginkább körülírni a legutolsó könyvet, amit nemrég olvastam. Úgy érzem hogy rengeteget kaptam tőle, pedig amikor elkezdtem nem gondoltam hogy ennyire sokat ad.

A Te döntesz című könyv Fanny-ról, az ő életéről, viszontagságairól szól. Ahogy a link is mutatja szerencsére megjelent e-könyv formátumban, szóval gyorsan meg is vásároltam.
A könyvre a legjobb szó a letehetetlen, aki elolvassa az majd megérti hogy miért, legalábbis remélem. Tulajdonképpen van benne minden a szülői szeretettől kezdve a halálon át, a rengeteg viszontagság közepette mégis egy Boldog emberi élet rajzolódik ki a végére.
Sok minden tetszett. Ami talán a legjobban, hogy a mondandója nem volt erőltetett. Nem ismételgetett alapvető téziseket (pl. „én is ugyanolyan ember vagyok…”), és nem az állvidámságot mutatta az olvasók felé.
Talán a könyv egyik legnagyobb tanítása (ha lehet ilyet mondani egyáltalán), hogy próbáljuk meg az életünket a lehetőségekhez mérten pozitívan szemlélni. Ez nem azt jelenti hogy kifelé állandóan nevetni kell és mindent félvállról venni, szerencsére ezt nem is akarja elhitetni velünk. Viszont megmutatja azt hogy ő hogyan vészelte át a nehéz pillanatokat, amikből mindenki leszűrheti a leszűrni valót. Nem akar senkit se megváltoztatni, se megmagyarázni hogy mindenki csinálja úgy ahogy azt ő teszi, szimplán csak elmeséli az élettörténetét. Ezt valóban egyszerű és őszinte szavakkal, de mégis olvasmányosan mondja el.
Az elején (ha nem is jó szó hogy sajnáltam), de úgy éreztem hogy neki biztos sokkal nehezebb mint nekem. Hiszen én csak nem látok, bárhova elmehetek, ő meg állandóan másokra van utalva. Ami tulajdonképpen így is van, viszont rengeteg olyan igazi kalandban volt része, ami kizárólag a talpraesettségének köszönhető. A közepe felé az volt az érzésem, hogy íme találtam egy újabb „nyomit”, akit nem az önsajnálat vezérel, aki a hátráltató körülmények ellenére is meri élni az életét, ráadásul igen nagy kanállal.
Ja mellékesen, Fanny mozgássérült (csak hogy mindenki értse hogy mi az alap szituáció), bár úgy gondolom hogy a könyv elolvasása után az emberekben nem ez marad meg mint fő jellemvonás.
Írtam egy elég hosszú (kissé ömlengős) szöveget még hogy milyen csodálatos hogy mindezt leírta stbstbstb, de aztán kitöröltem. Pont azért, mert a lényeg, hogy úgy él mint mindenki más. A bulik szervezése kicsit körülményesebb, és sajnos többször kell bejárnia a kórházba mint egy átlag embernek, de mégis egy sokkal eseménydúsabb élete van, mint legtöbbünknek.
Pufogtathatnék még pár igen erős közhelyet, de inkább csak annyit írok, hogy aki teheti olvassa el a könyvet. Szerintem mindenki kapni fog tőle valamit, nekem rengeteg pozitív energiát adott, úgy érzem hogy ezután minden sokkal könnyebb lesz. Talán azért, mert rádöbbentett, hogy a legnehezebb helyzetekben valóban sokat segít egy kiadós nevetés.