Kivételesen nem az oldal költözik, hanem jómagam. Méghozzá a barátnőmmel egy közös albérletbe. A bejegyzések inkább csak a dokumentálást szolgálják (hogy majd évek múlva jókat röhöghessünk a bénázásokon). De persze a néhány olvasó már most is kacaghat…

Előzmények

Mindkettőnk oldalán úgy alakultak a körülmények, hogy már érett a dolog az el/összeköltözésre. Ezeket nem igazán kívánom részletezni, de aki jobban ismer, az hallott ezt-azt.
A lényeg a lényeg, hogy egyik közös barátunkkal való beszélgetés során előkerült mint lehetőség. Felajánlotta hogy mehetünk a lakásába (ami épp nincs kiadva), mi meg gondolkozni kezdtünk. Igazából az ideális időpont mondjuk valamikor a nyár lett volna, de mivel van B terv, ezért úgy döntöttünk hogy nem szabad kihagyni az adandó alkalmat.
Novembertől dolgozom egy alapítványnál (vakos infós dolgokat fejlesztek és szakértek) távmunkában. A fizu nem valami sok, de pont elég, hogy egy ilyen (talán felelőtlen – ki tudja…) döntést meghozzak.
December elején elkezdtünk tervezni. Első fázisban említettük otthon, hogy mit is szeretnénk. Érdekes volt a két szülő reakciója. Anya leginkább megdöbbent és csak később rémült meg (vagy lehet hogy a nagy ijedtségtől nem tudott szóhoz jutni). Apa első körben megpróbálta bebizonyítani hogy amit mi szeretnénk az miért hatalmas felelőtlenség, és különben is mi lesz a sulival, …
Azért alapvetően mind a ketten elfogadták hogy ez az én életem, és abba is beletörődtek, hogy a legrosszabb esetben visszaköltözöm (bár ezt én szeretném a legkevésbé). Szóval december végére már kész tényként kezelték hogy megyek, és segítettek amiben tudtak. Pl. tusfürdőt és wc papírt vettek apáék (gondolom ha már vásároltak a háztartásba, egyet beraktak nekünk is a kosárba). Így most fél évre elég van, ugyanis mi erről nem tudtunk, és vettünk Timivel egy nagy csomaggal, hogy legyen elég… 😀
Kértünk karácsonyra egy lepedőt a franciaágyra. Megkaptuk a méreteket (elvileg 200×210), vagy valami ilyesmi. Szóval kaptunk egy lepedőt… De amikor második látogatás alkalmával lecsekkoltuk, éreztük hogy azért ennél jóval kisebb az ágy. A szerencsénk az, hogy vagy „rossz méretet” kaptunk, vagy a lepedő nyújtható, de erre az ágyra pont passzol. 😀
Mielőtt megnéztük volna elsőnek a lakást a lelkünkre kötötték, hogy kérdezzünk rá a fontosabb dolgokra. A sok minden között én el is felejtettem, hogy mi a helyzet a mikróval. Mikor kérdeztem Timit karácsony környékén, mondta hogy úgy emlékszik hogy van mikró. A két ünnep között meglátogattuk Anikót (a lakás tulajdonosát), hogy pár dolgot átbeszéljünk. Mikor Timi belépett a konyhába, az első kérdése a „Na és hol van a mikró?” volt… Mint kiderült itt soha nem is volt ilyen, szóval a nyomtató és egy hajszárító társaságában meg is rendeltem…
Maga a lakás egy két szoba és konyha (meg a wc, fürdő és társai). Az egyik szoba raktárrá van minősítve, szóval azt mi nem használhatjuk. A másik szobában rengeteg minden van. Kicsit zsúfolt, de azért szerintünk élhető (no ezt majd azért meglátjuk a gyakorlatban). De még heverő is van, úgyhogy jöhetnek a vendégek is.
A konyha nagyon minimál, szóval Timi az elmúlt két hónapot a mindenféle konyhai eszközök beszerzésével töltötte (a maradékot meg lenyúlta otthonról). 😀
A legjobb, hogy vett egy mini porszívót. Akkumulátoros (és én úgy gondoltam hogy teljesen felesleges), de nagyon élvezem. Szerinte elég hatékony is, szóval alig várom hogy kipróbálhassam élesben, és hogy újra gyerek legyek. 🙂
A terv az volt, hogy majd a vizsgáink után költözünk. Láttuk azt hogy mind a ketten január végén végzünk csak, így a legegyszerűbb megoldásként inkább január közepén (pár vizsga közötti szünetben) léptük ezt meg.

Amit még elfelejtettünk, hogy benézzünk a mindenféle eldugott lukakba. Elég nagy kosz fogadott minket (a tulaj már nem itt lakik, és ő is csak végigszaladt takarítás címén a lakáson), így tanulás helyett pl. kád súrolással és felmosással múlatta Timi az idejét. Én meg addig mosogattam, de legalább mind a ketten rajta vagyunk az ügyön. Cserébe amikor továbbállunk, majd nem kell ragyogó tisztaságot produkálnunk, aminek azért én nagyon örülök. 🙂
Persze miután kiélveztük a lakás adta új lehetőségeket, leültem hogy beállítsam a Wifi dolgait. Be akartam lépni a routerbe (ami egy TComos csoda), hogy a megjegyezhetetlen wifi jelszót átállítsam valami jobbra. A probléma az volt, hogy az admin felületre nem tudtam belépni. Kipróbáltam én minden ekkor szokásos jelszót, csak a legnyílvánvalóbbra nem gondoltam, hogy beírjam hogy „password”. Az életérzést talán ez az idézet adja vissza leginkább…
„– A szavak Középfölde nyugati részének tünde-nyelvén íródtak az Óidőkben – mondta Gandalf. – De számunkra semmi fontosat nem mondanak. A jelentésük: Mória urának, Dúrínnak kapuja. Mondd, jó barát, és lépj be. S alattuk kisbetűvel, halványan: Én, Narvi, készítettem. A jelek a magyalföldi Celebrimor műve.
– Mit jelent az, hogy: mondd, jó barát, és lépj be – kérdezte Trufa.
– Ez nyilvánvaló – mondta Gimli. – Ha jó barát vagy, mondd ki a jelszót, az ajtó kitárul, s beléphetsz.
…
A mágus oly hirtelen, hogy megdöbbentek tőle, talpra szökkent. Kacagott. – Megvan! – kiáltotta. – Hát persze! Képtelenül egyszerű, mint minden rejtvény, ha tudod a nyitját!
Fölkapta a botját, odaállt a fal elé, s csengő hangon elkiáltotta magát: – Mellon!
A csillag fölvillant, majd elhalványult. Majd némán kirajzolódott a nagy kapubéllet körvonala, bár korábban egy rés, egy repedés, egy ereszték nem látszott a sziklán. A kapu lassan kettévált középen, két szárnya hüvelykről hüvelykre kitárult, míg hozzá nem simult mindkettő a falhoz. A kapunyílásban meredek, homályos lépcsőfeljáró látszott; feljebb a lépcsőfokok belevesztek az éjszakánál is mélyebb sötétbe. A társaság csak nézte, csodálkozva.
– Tévedtem – mondta Gandalf-, és Gimli is. Mindannyiunk közül Trufa járt legközelebb az igazsághoz. Mert a varázsige örök idők óta ott áll a falon. Pontos fordítása: Mondd, jó barát, és lépj be. Csak annyit kellett tündéül mondanom, hogy: “jó barát“, s kinyílt az ajtó. Egyszerű. A mi gyanakvó korunkban túlságosan is egyszerű a hagyományok tudósának. Akkor még boldogabb idők jártak.”
(R.R Tolkien – A gyűrű szövetsége)

Szóval most itt tartunk. Holnap kis bevásárlás, főzés, no meg persze tanulás. Még az útvonalat is tanulgatom, de a jövő hétig szerintem ez is meglesz. A fura, hogy még el se hiszem hogy ez a mi kis birodalmunk a benne rejlő összes örömmel és nehézséggel együtt. A sarkokat már megszámoltam, úgyhogy irány az ágy. 🙂