Egy újabb kicsit lehangoló poszt, de csak címszavakban. Főleg mert igazából nem történt semmi váratlan dolog…

Ha van olyan aki várta hogy mikor jelentkezem újra annak itt vagyok, de csak egy rövid időre.
Elkezdődött a második félév, rengeteg új tárggyal. Az első hét végén döbbentünk rá, hogy igazából egy kötelező, és egy speci (szabadon választott) óránk van gépteremben, az összes többi táblás… Aminek egy nagy része kő kemény matek.
Kb a második héttől abbahagytam a „én mindennap tanulok” hozzáállásomat, valahogy mindig volt valami jobb dolgom. Aztán egyszercsak jöttek az első zh-k… És az eredmények eléggé lehangolóak, ezt már nem lehet minimális tanulással teljesíteni mint az előző félévet.
Már nagyon sokszor leírtam hogy folyton elhúzom a saját időmet, és ez most sincs másképp. Többször is megpróbáltam már rajta változtatni, volt amikor sikerült, de a legtöbb esetben kudarcba fulladt az egész. Pedig most hatamlas szükségem lenne valami 180 fokos fordulatra, hogy a 2. zh rohamot, a pót zh-kat (sajnos több van), és az utána lévő vizsgákat is teljesítsem… Szóval tanuljak azért, hogy utána tanulhassak a következő megmérettetésig, hogy utána még nehezebb tárgyakat vehessek fel. 🙂
Ezen kívül van még két beadandó, egyik sem a „öt perc alatt összedobom” típúsu… És persze halogatom őket amennyire csak lehet…
Szóval itt tartunk. Sokszor eszembe jut, hogy egy fél évre ott kéne hagyni az egyetemet. Annyi egyéb projektet szeretnék megccsinálni, amire tanulás mellett nincs elég idő. Bár magamat ismerve, ha túl sok szabadidőm lenne, ezeket is halogatnám… Bár ki tudja. 🙂
Na de most megyek beadandót írni… Vagy mégsem? 😉