Azt hiszem valahol ott hagytam abba, hogy a kezdeti lelkesedés után egy hullámvölgybe kerültem, nem úgy sikerültek az első zh-k, ahogy azt szerettem volna. Úgyhogy jöjjön a java…

Nem térnék ki minden szörnyűségre (mert felesleges), csak röviden tömören…
A második zh hét után úgy tűnt, hogy az egyik matekos tárgy (ami a talán legfontosabb) nem lesz meg, nem láttam rá sok esélyt. Még volt egy pót zh lehetőség, de az eléggé neccesnek tűnt, főleg mert teljes félévet javítanom kellett.
Megírtam, és teljes letargia. Felkészültem a legrosszabbra (vagyis hogy csúszni fogok), így teltek el az ünnepek. Mondjuk ezzel nem volt gond, mert szimplán kikapcsoltam, és elő se vettem egyik tantárgyat sem… 🙂
Januárra ki lett javítva a két javító zh, picit úgy érzem hogy megint épphogy, de végül meglett. Talán ez adta a legnagyobb motivációt a vizsgára tanulásra, kaptam egy utolsó utáni esélyt, amivel szerencsére sikerült teljesíteni a követelményt.
Sajnos az ösztöndíjas tervem elúszott (pedig olyan könnyen elérhetőnek tűnt), de így legalább megvan hogy mi legyen a következő féléves elvárásom magammal szemben. A lineáris algebra vizsga része nem sikerült, így mit oly sokan, én is keresztféléves diák lettem… 🙂 De szerencsére nem csúszok vele semmit, sokkal rosszabb is lehetett volna.
A félévre visszatekintve, tulajdonképpen nem is volt ez olyan szörnyű, mint aminek tűnt elsőre. A társaság jó, az oktatók is azok voltak, remélem ez a következő félévekben is valahogy így lesz.
Ami nagy pozitívum, hogy eddig szinte minden problémámat megoldották, nem éreztem magamat hátrányosan megkülönböztetettnek. A tanárok szó nélkül hozták a dolgozatot pendrive-on, egyikkel sem kellett nagy harcot vívni a jogaimért.
A következő féléves terveim, hogy napról napra tanuljak (és ezt komolyan be is akarom tartani), és az, hogy elérjem az ösztöndíjnak legalább az alsó határát.
Most viszont egy hét teljes pihenő, gondolni se akarok az egyetemre! 😉